Kinek az inge?

A „Kinek az inge?” provokatív kérdéssel indított szemléletformálásról és ökotudatos nevelésről szóló panelbeszélgetésben való részvételre és vezetésére kérték fel Czippán Katalint, a Kék Bolygó Alapítvány oktatási tanácsadóját a Telki Ökohéten, március 24-én. Beszélgetőtársai Bárcziné Kapovits Judit, a premontrei kertpedagógiai program vezetője és Szöllősi-Sebestyén Zita, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Országos Szövetsége (KSZGYSZ) környezetvédelmi oktatási koordinátora voltak.

A beszélgetőtársak személyes példáikon keresztül körbejárták, hogy mitől, miért köteleződik el valaki a környezeti nevelés mellett, mit értenek ökotudatosság alatt, mi a célja a programjaiknak, és kinek a faladata a környezettudatosságra nevelés.

A motivációk között szerepelt meghatározó, hiteles személytől érkező felkérés, egy sorsfordító könyv elolvasása, vagy egy mély természetbeni élményt nyújtó életesemény. Az ökotudatosság alatt felsorolták a természet, a környezet, az egymás iránt érzett felelősség különböző megnyilvánulásait, és egytértettek abban, hogy minden lépés számít, és a legjobb eszköz a szelíd példamutatás.

Megerősítették, hogy az ökotudatos nevelést már kisgyermekkorban fontos elkezdeni, így természetesen a szülői elköteleződés és értékrend meghatározó. Az egyik résztvevő megerősítette, hogy az óvodáknak, alsóbb osztályoknak is nagy szerepe van, hiszen a kisgyermekek fogékonyak, akkor alapozzák meg a későbbi szokásokat, és haza is vihetik a jó példákat. Őt például óvodás gyermeke figyelmeztette, hogy fogmosás közben nem mindig zárta el a csapot. Egy kérdésre válaszolva az is elhangzott, hogy nagyon fontos, hogy az emberek, a gyermekek is értékként tekintsenek az egészségükre, hiszen ha valakinek saját élete nem fontos, nehéz érvelni a környezet megóvásának fontossága mellett. De az is tény – ezt igazolja a Premontrei Gyógynövénykert példája is –, hogy a természettel való közvetlen kapcsolat, a szépségre, illatokra, a növények fejlődésére való rácsodálkozás, a kertben végzett munka, a természetben tett séták önmagukban is segítik az egészséges fejlődést, a helyi kötődés kialakulását.

A paneltagok abban is egyetértettek, hogy a nevelés, oktatás nem érhet véget a kisgyermekkorban, mert akkor a felnőtté válásig teljesen elmúlhat a hatása. Az is fontos, hogy a szerzett ismeretek épüljenek egymásra, erősítsék egymást. Erre a felismerésre alapozott izgalmas projekt a KSZGYSZ generációkon átívelő programja, ahol középiskolásokat készítenek fel arra, hogy általános iskolásokkal foglalkozzanak, akik pedig óvodásoknak adják tovább a tanultakat és a tapasztalataikat. Mindannyian kíváncsian várjuk az eredményeket!

Természetesen bemutattuk a résztvevőknek a Kék Bolygó Alapítvány által támogatott, a fenntarthatóságot rendszerszemléletben megközelítő, a tanulók életkorához, élethelyzeteihez igazított, cselekedtető Zöld Föld programot és tankönyveket. Az esemény hatására a helyi könyvtár és néhány résztvevő pedagógus már meg is rendelte a tankönyveket. Bízunk benne, hogy ezáltal is egyre több középiskola építi be pedagógiai programjába a fenntarthatóság tantárgyat, aminek az általános iskolás korosztálynak írt tantervét és tankönyveit nagyon várják már az alapfokú oktatási intézmények.

Akit több információ érdekel, hamarosan megtekinthetik a beszélgetésről készült képeket és felvételt az esemény oldalán.

Bár Simonyi Cecília személyesen nem tudott jelen lenni, de az Ökohét egyik szervezője, Sándor Zsuzsanna e szavakkal mutatta be Noé bárkája című rajzos mesekönyvét: „Ha csak egyetlen könyv lenne, amit kiválaszthatnék, hogy a természet és az ember kapcsolatát megismertethessem a gyermekemmel, ez lenne az. Emellett sokat tanulhat belőle önmagáról, együttélésről, hitről.”