A klímaapokalipszis elkerülése, azaz a 2020-as World Economic Forum tanulságai
Az ez évben 50 esztendős World Economic Forum tagjai minden évben összegyűlnek, hogy megvitassák az aktuális gazdasági és társadalmi kérdéseket, mint például a szegénység, válság vagy épp az éghajlatváltozás problémáját. A pandémiás időszak előtti utolsó találkozón az egyik kiemelt téma a klímavédelem volt. Gyakornokunk írása.
Első kérdésként Kína helyzete és felelőssége vetődik fel, nem véletlenül. Az ország az USA-val és Indiával együtt a legnagyobb károsanyag-kibocsátók közé tartozik, nem véletlen, hogy kiemelt figyelmet kap a környezetvédelem terén Kína. Már 2014-ben a károsanyag-koncentráció a levegőben 93 mikrogramm/m3 volt Peking-Tianjin-Hebei régióban, ami nemcsak az országos, de a WHO által kijelölt standard ajánlott értéket majdnem duplájával meghaladta. Az ország vezetése reagált ezekre a problémákra, a Tiszta Levegő programmal sikerült csökkenteni a CO2 kibocsátást és a levegő minőségét javítani Kínában. Az emisszió terén összeségében kevesebb sikert értek el, de ez az adat 1 fő/kibocsátásnál sokkal jobb képet mutat.
Az látható, hogy Kína elindult a fenntarthatóság irányába, számos innovatív megoldást mutatott be, amely a levegő minőségének javítását célozza, de egyértelműen van még hova fejlődnie az ázsiai szuperhatalomnak.
A második felvetett téma az ENSZ által felkarolt – Zéró Kibocsátás Kezdeményezés (angolul: Net-Zero Alliance) volt. Ennek az egyedüli alapítója az Allianz, de ma már több mint 50 nagy cégóriást fog össze a program, és egy 5 milliárd dolláros pénzügyi alappal is rendelkezik.
Az NZA kezdeményezés alapján kijelenthető, egy szakmai tervről van szó, amiben nemcsak szimpla célkitűzések vannak, de a különböző klíma szcenáriókat is figyelembe veszik, ráadásul az IPCC (The Intergovernmental Panel on Climate Change) adatai alapján végzik számításaikat. Ez a kormányközi szervezet az egyik legelismertebb szakértői testület jelenleg, így bizton állíthatjuk, az Allianz által elindított kezdeményezés a megfelelő alapokon nyugszik. A vállalati szerepvállalásra kitérve pedig felvetődik, hogy most először fordul elő az, hogy a cégek „magasabbra rakják a lécet”, mint maguk az országok. Ha ez így történik, az adhat okot örömre.
A vállalatok kontra államok viszonylatban a vállalatok rendelkeznek nagyobb innovációs képességgel és nagyobb mozgástérrel. Tehát az államok által meghatározott célkitűzések elérésében kulcsszerepük van privát vállalkozásoknak.
Fontos reláció még a fejlett és fejlődő országok fenntarthatósághoz való viszonya. Afrikában az elsivatagosodás, a növényzet eltűnése a mai kor problémája, és az itt élők megélhetését teszi tönkre. A kialakult helyzetre pedig nem látnak az itt élők más megoldást, mint az elvándorlást. Azt, hogy maga a migráció milyen kérdéseket vet fel, az öreg kontinens és persze Magyarország is láthatta az elmúlt években. Az elvándorlás mértéke viszont együtt emelkedhet a zöldebb területek elsivatagosodásának mértékével, így a társadalmi helyzet továbbra sincs megoldva, és ez a jövőben újabb kérdéseket fog majd felvetni. Az is ismert adat, miszerint az éghajlatváltozásban a legjobban érintett réteg a legszegényebb 2 milliárd ember a Földön. Egyértelmű tehát a kérdés:
Erővel, azonnal átalakítjuk-e a világ gazdaságát CO2 mentesre, de cserébe több millióan veszítik el a munkahelyüket egy csapásra, vagy lassabb fejlődés során alakítjuk át a piacok szerkezetét, de akkor viszont sok millió ember kényszerül majd lakhelyének elhagyására Afrikában.
A szegényebb területeken felesleges beszélni az energiamixről, vagy épp a szén-dioxid kibocsátás mértékéről, hiszen rengeteg helyen az elektromos áram az, ami hiányt jelent. Ha a megélhetés forrása egy varrógép, amihez áram kell, nem fogja az adott egyént érdekelni, hogy az áram előállításához a szükséges forrás kőolaj vagy napelem. Márpedig nemcsak a fejlődő országokban gond ez, hanem a fejlettekben is. A fosszilis energiahordozók még 2021-ben fontos szerepet töltenek be mindenhol, hiába az egyre nagyobb szellemi tőke, amellyel a publikum rendelkezik.
Ezzel kapcsolatban többször hallható az azonnali, radikális intézkedéseket követelők hangja. Ennek válasza az, hogy rövidtávon a szénsemlegesség elérése nagy pénzügyi megterhelést okozna. Az erről készült tanulmány alapján elmondható, rövid időn belül ennek elérése messze áll a valóságtól.
Több szempont felvethető itt, a legnagyobb kibocsátók fogják vissza radikálisan a környezetszennyezést, a fejlett országok nyújtsanak több pénzügyi segítséget, de minden szempont ugyanarra a kérdésre vezethető vissza. Ki, kinek, és milyen területre csoportosítson át nagyobb összeget.
Az egyik talán legfontosabb eleme a klímakérdésnek, hogy habár az ökoszisztéma bonyolult, és rendkívül soktényezős, de a jól irányzott beavatkozások nem lineáris, hanem exponenciális javulást okoznak. Az egyik példa lehetne erre az, ha kevesebb szén-dioxid lenne a levegőben. Ha ezt sikerülne elérni, az óceánok savasodása visszafogható lenne, ami tengeri élővilágon is segítene. Ha pedig több hal van óceánokban, egyszerűbb a túlhalászás jelenségével is foglalkozni. Tehát egy kérdés megoldása több problémát is megszüntetne. Itt már csak az maradt hátra, hogy meglegyen a pontos válasz a „ki, kinek, és hogy milyen területen keresztül érje el az emberiség a karbonsemlegességet” kérdésre. Ebben a panel résztvevői sem tudtak megegyezni, ahogy a jelenlegi intézményi keretekben működő országok közt sincs teljes egyetértés.